2017. november 13., hétfő

Francesca Zappia: Eliza and her Monsters

Sziasztok!

Már egy jó ideje tervezgetem ezt a bejegyzést, azonban mikor leülök a gép elé, el is felejtem. Viszont erről a könyvről nagyon szeretnék hozni egy ajánlót, hiszen egy számomra kedves idei megjelenésről van szó.


Fülszöveg

A való világban Eliza Mirk félénk, furcsa és nincsenek a barátai.

Online ő LadyConstellation, a nagyon népszerű netes képregény, a Monstrous Sea névtelen megalkotója. Eliza nem tudja elképzelni, hogy a való élet ugyanolyan szórakoztató, mint amennyire szereti az online-t, és nem is áll szándékában kipróbálni.

Majd Wallace Warland, a Monstrous Sea legnagyobb fanfiction írója, az iskolájába iratkozik. Wallace azt hiszi, Eliza csak egy másik rajongó és ahogy elkezdi kihúzni őt a pajzsa mögül, Eliza kezdi felismerni, hogy az offline élet is megérheti.

Azonban amikor Eliza titka véletlenül kitudódik, minden, amit felépített – a története, Wallace-szel való kapcsolata, még a józan esze is – elkezd szétesni.




Véleményem

Ezt a könyvet valójában Karácsonyra szántam magamnak. Tanulság? Ne vegyetek magatoknak könyvet Karácsonyra szeptemberben. Erről a könyvről rosszat nem hallottam. De így semmi negatívum nem jutott el hozzám, csak az egekig magasztalása. Féltem is tőle, hogy nekem majd nem fog akkora élményt adni, csalódni fogok benne és negatívan jövök ki belőle. Az egyetlen negatív dolog az egészben, ami a legnagyobb negatívuma, az Wallace. És hogy miért? Mert nem tudom kiejteni a nevét.

Szerintem állíthatom azt, hogy a fülszöveg becsapott engem. Én arra számítottam, hogy úgy az 50. oldal környékén fogja a nagyvilág megtudni, hogy kicsoda is valójában LadyConstellation, ezzel szemben az utolsó 7 fejezet egyikében derült csak ki. Ugyanis a történet jó kétharmadában az ismerkedésen kívül nem történik más. Megismerjük Eliza-t és a családját, megtudjuk, hogyan viszonyul az iskolatársaihoz, a családjához és a környezetéhez. Kiderül, hogy igenis vannak barátai, csak épp a neten. Aztán belép a képbe Wallace, akiről szintén sok mindent megtudunk Eliza szemén át. Lassan építgetett, amivel nem is volt baj, hisz Eliza mégis csak antiszociális embernek tekinthető, Wallace pedig szimplán csak nehezebben barátkozik. Ha gyorsabban haladtak volna, hiteltelen lett volna az egész. Ötletes volt az is, ahogyan elkezdtek beszélgetni és passzolt is mindkettejükhöz, nem hiába kommunikáltak így sokszor.

A könyv Eliza kapcsán egy olyan szociális problémát mutat fel, ami a mai fiatalokra jellemző. A legtöbb fiatal manapság a gép előtt ül, a telefonját nyomkodja, iPad-en, tablet-en éli az életét, barátok pedig nem igazán vannak. Mindennap a szobájában kuksol, vagy a gép előtt ül, vagy pedig valamilyen valóság show-t néz. Annak idején a legtöbb barátom nekem is netes volt, akikkel néha összejártunk egy koncert vagy valami esemény kapcsán, és anyuméktól én is ugyanúgy megkaptam, hogy szakadjak el a géptől, gépfüggő vagyok, legyenek barátaim. Ellenben velem, Eliza meg sem próbált beszélni a szüleivel. Sajnos, azt nem tudni, hogy megpróbálta-e valaha nekik komolyabban elmondani, így nehezen lehet róla képet kialakítani. A történet alatt párszor próbálta elmondani, de mindig egy veszekedés kapcsán, amikor ilyenekkel nem lehet dobálózni. Ezek a részek azonban kitűnően megmutatták azt, hogy a szülei sem tudják és talán nem is hajlandóak meghallani, amit a lányuk mond. Erről igen érdekes vitákat lehet folytatni. Virággal, aki miatt hamarabb olvastam el, mint akartam (Virág, ezt vedd leb*szásnak!), például minden egyes beszélgetésnél feljött és kisebb viták születtek. Érdekes volt hallani azt, hogy ő mit vett ki az egészből, ami néha a szöges ellentéte volt annak, amit én gondoltam.

Szereplők

Eliza : Egy erősen antiszociális lány, aki nem akar mást, mint túlélni a gimit és alkotni. Legfőbb műve a Monstrous Sea, amire okkal rém büszke. Azonban a szociális élete (és itt most leginkább a családját értem) katasztrofálisan borzalmasan rossz. A testvéreit nem ismeri, nem is hajlandó foglalkozni velük sokszor, a szüleivel pedig nem képes megbeszélni azt, hogy mégis, kicsoda ő. Persze, ehhez, mint fentebb is írtam, hiányzik az, hogy a szülei kicsit is érdeklődjenek nagyobbik gyerekük iránt, ne csak felszínesen szeretgessék. És ha valaki azt mondaná, hogy nem lehet megoldani, de, de igen. Anyám csak azért tanult meg angolul alapszinten, hogy nekem tudjon segíteni a tanulásban. Ha ő meg tudta csinálni, akkor mások miért esik nehezére?

Wallace : Virággal pont ő volt az egyik olyan eleme a történetnek, amin nem tudtunk dűlőre jutni. Teljes mértékben megértem, amit mondott róla. Amit művelt, az kegyetlen volt. Azonban nem szabad az érmének csak az egyik felét nézni. Tény és való, hogy nem kellett volna ezt tennie és mondania, hiszen semmi joga nem volt rá, én azonban megértem. Később én például azért is bocsátottam meg neki, mert le kellett nyugodnia, hogy rendesen át tudja gondolni a dolgokat. Azért nem kis dolgot veszített ezzel, pláne, hogy nem az ő munkája volt elismerve, ami hasonló kegyetlenség. Nem kizárt, hogy én is hasonló mód akadtam volna ki. Nála is azt sejtem, hogy saját magára volt mérges, és az ajánlattevőkre, ezt azonban Eliza-n vezette le.

Emma és Max : Sajnos, nem lehet őket külön venni, hisz akkora szerepet nem kaptak. Ami eléggé sajnálatos. Imádtam azokat a részeket, amikben szerepeltek, mindig vártam, mikor bukkannak fel újra. Eliza remek barátokat lelt magának, csak sajnos előjött nála a tinihisztéria néha és hanyagolta őket. Ilyen barátokat én is szeretnék. Valószínűleg jobban szerettem a két mellékszereplőt, mint a két főhősünket, holott őket is szerettem, minden jellemhibájukkal együtt.

Cole, Leece, Megan és Chandra : Alapjáraton őket is kedveltem, kivéve Megan-t. Volt egy jelenet, amivel kihúzta nálam a gyufát. Persze, ha Wallace-nek meg tudtam bocsátani, neki miért nem. Nos. Ő egy anyuka. Van egy kisfia, akit egyedül nevel és mellette keményen dolgozik. Minden tiszteletem az övé. De egy hiba miatt undorítóan kikel magából, hibáztatva az alkotót, holott ő az egyik, aki odafigyel a szabályszegőkre. Érthetetlen volt a hiszti, amit levágott, már csak a helyzetéből adódóan is. Neki ezért nem tudtam adni még egy esélyt. Szerencsére a többiekkel nem volt semmi baj, bár ők nem tettek akkora benyomást rám, mint Emma és Max.

Összegzés

Nem létezik akkora betűméret és olyan szövegkiemelés, ami érzékeltetni tudná, hogy mennyire imádom a könyvet. Azért voltam rá nagyon kíváncsi, mert az alapkoncepciója hasonló a Fangirl-höz, amit szintén imádtam. Másban is hasonló volt, hisz ott Cat fanfiction részleteit olvashatjuk, itt pedig Eliza képregényének a rajzait és képregény részleteit. Más hasonlóság nem volt, hisz a cselekménye más, a történet más. Nagyon féltem tőle, hogy nekem majd nem tetszik, nem tudok majd elvonatkoztatni majd a Fangirl-től, ellenben most, hetekkel később is azon gondolkozok, hogy ez, vagy pedig egy másik már olvasott könyv lesz a Top 5 első helyén.  A cselekmény bevonzott, a karakterei valósághűek voltak, jó döntések mellett ott voltak a rosszak, aminél kaotikus volt az egésznek sokszor a hangulata. Minden egyes sorát imádtam. Nagyon újraolvasós ez a könyv.
Történet : 5/5 - Mindent elmondtam róla. Negatívumként semmi nem ugrik be, pedig biztos voltak. Ennyire jó a könyv. Elfedi a rosszat.
Karakterek : 5/5 - Akiket nem szerettem, azok Eliza szülei és Megan. Eliza öccseinél volt egy nagy pálfordulás, ami után őket is megkedveltem. Szeretném, ha mindenkinek ilyen öccsei lennének!
Borító : 5/5 - A borító nagyon megadja a hangulatát a történetnek. Eliza festékes kezeiben (hisz művész, mégha netes is) Eliza és Wallace lehajtott fejjel, csendesen, egymással szemben. Ugyanúgy volt ez jellemző mindkettejükre külön-külön, mint együtt. Nagyon eltalálták. A gerincénél pedig tetszik, hogy a zöld nem túl hivalkodó és nem akarja kiégetni a retinámat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése