Szóval úgy alakult, hogy idén két napra is ki tudtam jutni, és Pesten voltam. Vagyis Hatvanban. Mindeeeegy.
Péntek reggel jöttem vissza Hatvanból Pestre, mivel reggel be kellett volna mennem suliba elintézni egy dolgot - természetesen megint nem volt rá időm-, utána pedig egy mollyal kellett találkoznom, aki épp kutatást végzett. Amikor elindultam ide, kaptam egy SMS-t a GLS-től, hogy csomagom átvehető a kiválasztott GLS átvevő ponton, csakhogy némi csavar is legyen a dologban, nem tudtam, melyik átvevő pontra lett küldve. Volt egy sanda gyanúm, ezért megkértem lakótársamat, hogy menjen el érte, amíg találkozok ezzel a mollyal, mert nekem időm nincs rá. Szerencsére, az volt az, amelyikre gondoltam, és még ki is adták lakótársamnak! Így indítottam alapból négy könyvvel a Könyvfesztet úgy, hogy még ki sem értem.
Lakótársam jött utánam, hogy kimenjünk a Népligethez Riszperidon elé, ott találkoztunk is Riszperidonnal és Biry-vel. Csak azért használom ezeket a neveket, mert mindenki Évi. Még a lakótársam is Évi. Biry elkísért minket egy darabon, ő később csatlakozott hozzánk, mi pedig elmentünk, hogy bevegyük Drégely várát. Vagyis a Könyvfesztet körbejárhassuk. Nem szándékoztunk túl sok mindent csinálni, hisz a főnap számunkra is a szombat volt, akkorra tűztük ki az egyik stand kifosztását. Nagyjából tényleg az történt. Pénteken csak körbe akartunk nézni és - legalábbis én - nem venni semmit. Yepp. Már megírtam a book haul-t, ahol kiderült, hogy nem, nem lehet végigmenni úgy a feszten, hogy tudod, hogy másnap jössz és most inkább nem veszel semmit. Valamelyik kiadónál, azt hiszem a Jaffánál megláttam egy hatalmas plakátot, amin Dombóvári István volt. Lakótársammal szeretjük, ezért felkiáltottam, hogy "Jé, ott van Dombi!" Tök boldog voltam a felfedezéstől, egészen addig, amíg lakótársam félre nem állt és életnagyságban ott ült előttem Dombi, amit pesze megint nem bírtam ki felkiáltás nélkül, vagyis "Baszki, ott van Dombi!" Nem tudom, miért, de napokig ezen röhögtünk. Körbebarangoltuk a Könyvfesztet, majd mivel éhesek voltunk, szétnézünk a szomszédos Street Food Festival-on is, majd Riszperidontól elbúcsúzva, lakótársammal betértünk a Mammutba estebédelni. Inkább uzsonnázni.
Szombaton reggel fél kilenc tájékon, de inkább negyed órával utána végül csak beértem a Nyugatiba, ahol találkoztam egy barátnőmmel, Klodette-tel és a barátjával, majd velük is tartottunk egy is városnézős villamosozást. Fenéket. Felszálltunk a 4-es 6-osra és mentünk és mentünk a Millenárishoz. Nem szálltunk fel a turista villamosra. Mivel sikerült jó korán odaérnünk, így a ruhatár előtt várakoztunk, egyáltalán a ruhatár kinyitására, valamint arra, hogy Riszperidon és Biry és a csapat többi tagja megérkezzen. Valamikor fölhívtam Riszperidont, aki beközölte velem, hogy áramszünet lett alattuk, és a Margit híd, budai hídfőnél leállt a villamos. Elkezdtünk ezen röhögni, mert ez a kettővel utánunk lévő villamos volt, és nagyon örültünk annak, hogy mi ezt megúsztuk. Nagy nehezen minden összejött, meg mindenki, és el is kezdtük utunkat. Ami többnyire a Delta Vision kiadója volt. Két szép nagy halmot összeraktunk nekik, az egyikből egyedül négy nem volt az enyém, néztek is a srácok, a másikban valahogy jobban voltak az arányok elosztva. De nem érdekel, Egyenlőre az egyik gyűjteményem teljes, a másikra még várnom kell egy kicsit.
Miután a fosztogatás megtörtént, felültünk a galériába, ahol a két ajándékozós esemény le is folyt. Ott újfent találkoztam azzal a mollyal, akivel pénteken találkoztam (art4mis), majd miután közeledett a Böszörményi Gyula dedikálása, vagyis inkább annak a vége, Riszperidon, Ági és ViveEe, meg én, szépen levonultunk. Mivel nekem aznap a névnapom miatt vissza kellett menni Hatvanba (haverom hortobágyi húsos palacsintát ígért, amit amúgy nem is tudom, fél éve ígérgetett), apróm pedig nem volt a visszaútra, így utána Ági eljött velem a Főnix könyvműhelyhez és a nagy nehezen kitalált (láttam, azt hiszem, Ági kezében és döntöttem) Vivien Holloway könyvekkel távoztam. Még egy darabig velük maradtam, majd utána nekem sietnem kellett, hogy ne sötétedésre érjek vissza Hatvanba. Nem sötétedésre értem. Ahogy kiléptem a dohányból, és megláttam haveromat, a szemközti Spar-ig nem értünk el, úgy ránk szakadt az ég.
Mindent össze vetve: nagyon jó nap volt, végre találkoztam Klodette-tel és tudtam vele is személyesen beszélgetni egy kicsit, néhány molyos figyeltemnél most már tudok arcot is párosítani, sok-sok könyvvel gazdagodtam és még két olyan pici kis gumicukrot is kaptam. Jah, és hortobágyi húsos palacsintát is kaptam. Egy hónap és itt a Könyvhééééééét! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése