Ezt a könyvet az Isten sem akarta, hogy olvassam. Nem tudom, mit tettem, de fizikailag fájt olvasni (nem bírtam tartani a könyvet), valamint egy masszív kéthetes betegség is nehezített az olvasáson, aminél legalább másfél hétig nagyon magas lázban szenvedtem.
Kicsit ódzkodtam az olvasásától, hisz amíg az űrtémán egyből röhögök (kivéve a Star Wars... a Star Wars örök és a legjobb), addig a robotoktól szimplán csak tartok. És őszintén nem is érdekelnek. Viszont a történet kíváncsivá tett és mégis beadtam a derekam.
A példányt nagyon köszönöm a Twister Media kiadónak!
Fülszöveg
A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat.
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.
A korai huszadik század Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró, ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett, hogy áttegyék a székhelyüket.
A történet egyik főszereplője Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített világban fonódik össze.
Véleményem
Nem is tudom, hol kezdjem. Valójában a könyv még mindig nem engedett el, hiába fejeztem be pénteken. Azt hittem, ha hagyom kicsit ülepedni, könnyebben fognak jönni a szavak. Hát nem. Kezdem a negatívumokkal.
Tregillis nagyon lassan építkezik. Hosszan ír egyes dolgokról, szépen szemléltetve, akár az érzésekről, akár a tájról, akár bármiről is legyen szó. Ezen az se segít, hogy egy fejezet legalább 30 oldalból áll. Viszont ezeket sem tudom annyira negatívumként érzékelni. Így ugyanis én, akinek semmi köze nincs a gépekhez és nagyon analfabéta vagyok hozzájuk, megértettem. Valamint ezeknek a hosszú, legfőképp az érzelmi leírások esetén szimpatizáltam egyes karakterekkel, és velük együtt sírtam. Oké, csak bánkódtam. Meg hisztiztem. Szokásomhoz híven előre olvastam, hogy két karakterem találkoznak-e ebben a kötetben, és egy nagy spoilert találtam, aminél sikítozni kezdtem. Holott még csak egy fejezet erejéig ismertem őket. Oh, igen.
Már csak azért sem baj, hogy egy fejezet ilyen hosszú, mert - legalábbis a legelején még biztosan - egy fejezet egy karaktert mutat be. Első fejezetben megismerjük Jax-ot, a kattogót, aki épp egy missióját szeretné véghez vinni. Második fejezetben találkozunk Luuk Visser-rel, aki a protestáns egyház egyik atyja (ha protestáns, akkor nekem még mindig lelkész - mondá egy református), aki valójában egy katholikus atya (nem spoiler, a második fejezet első bekezdésében úgy ismerjük meg, hogy öngyilkos akar lenni). A harmadikban fejezetben pedig a franciákról, kiváltképp Berenice-ről olvashatunk. Itt megjegyzem: a talleyrand nem egy társaság, hanem egy ember. Az utolsó fejezetekben jöttem rá, hogy az egy ember, egyfajta tisztség. Nem kívánom kommentelni a dolgokat.
Olvasás közben végig úgy éreztem, hogy a történet fő témája a lélek és a szabadakarat kérdése. Lehet-e egy ember által alkotott teremtménynek lelke? Valaminek, ami nem lélegzik? Az embernek egyáltalán van-e lelke, szabadakarata? Mi valójában a lélek? A lélek és a szabadakarat ugyanaz-e, vagy teljesen függetlenek egymástól? A szabadakarat pusztán egy illúzió? Ha létezik és elveszítjük, Isten megbocsájt-e azokért a bűneinkért, amelyeket azok után viszünk végre, hogy elvesztettük azt? Nagyon érdekes kérdések voltak ezek, amelyeket - számomra - nagyon furán tálalt. Ugyanis az egy dolog, hogy a hollandok a franciák ellen vannak, de a lélek és szabadakarat véleménye két vallásban testesül meg: a hollandok protestáns mivoltában és a franciák katholikusságában. Nekem ezzel egy problémám van, méghozzá az, hogy a katholikus vallják, a kattogóknak is van lelke. Ilyenkor mindig eszembe jutott minden egyes háború, amelyet a katholikus kezdeményeztek, minden alkalom, amikor a híveiktől ilyen-olyan pénzeket kértek, öncélra. Nekem emiatt hiteltelen volt az egész, és nem is nagyon tudtam szimpatizálni velük, hiába voltam az ő oldalukon. Mindennek ellenére van egy fejezet a könyvben, ahol nem történik más, minthogy egy holland vezető ember és egy katholikus pap beszélgetnek, mégis a kedvencem lett. A téma ebben a részben van láthatóan előhozva, amikor a két karakterünk azon vitatkozik, hogy kinek van lelke, létezik-e egyáltalán szabadakarat. Legszívesebben kiidézném a teljes párbeszédet, mert megér egy misét.
Karakterek
Három hőseink közül egyre se tudom azt mondani, hogy ne szeretném. Jax egy olyan kattogó, mint bármelyik másik, egészen addig, amíg nem olvasod, hogy a társaival hogyan beszélget. Egy jóra való lélek, akinek szokása engedni a kíváncsiságán, teljesen mindegy, ez mekkora fájdalmat okoz neki. A legtöbb fejlődést ő hozza, mivel spoiler spoiler és spoiler. Nagyon szeretem. Berenice mellett ő a másik kedvenc karakterem. A hölgyemény ugyanis úgy tud vezető beosztású nő maradni egy olyan 1926-os évben, amely 18. századi Franciaországként van ábrázolva, minden szempontból, hogy a tanácskozásokon csak a melle miatt tűnik nőnek. Egy értelmes, észérvekre és ösztönökre hallgató vikomtessze, akinek mint a legtöbb nemesnek, szintén van némi egója és önhitt, ami egyszer majd a vesztét okozza. És ott van a papunk, akit azért tudnék a kedvencek közé emelni, mert egy olyan pap, aki el szokott bizonytalanodni a hitében, ám a fontos pillanatokban megingathatatlan benne. Minden ember vallási bizonytalanságát, és egyáltalán az Istenbe vetett hit bizonytalanságát és megkérdőjelezhetőségét ő képviseli. Felfrissülés volt olvasni egy olyan egyházfőről, aki nem tökéletes, nem elvakult és képes emberi kételyekre. Kivételesen nem volt olyan, hogy a másik történetét jobban vártam, mert amint vége lett az egyikőjük fejezetének, és vártam, hogy folytathassam az övét, jött egy másiké, és onnantól kezdve csak az övé érdekelt.
Összegzés
Mivel sok ilyen könyvet nem olvastam, így összehasonlítási alapom nincs, de George R. R. Martin szavaival - pontosabban szavával - teljesen egyet tudok, ahogy egy másik illetővel a SciFi Magazine-től. Az író maga őstehetség, a történet pedig zseniális. Olyat még sehol nem láttam, legalábbis emlékeim szerint nem, hogy ami negatívum lenne, egyben pozitívum is. A világ, amit megalkotott, nagyon érdekes volt, könnyen odaképzelheti magát az olvasó. Külön köszönet azokért a megjegyzésekért, amelyeket a fordító odabiggyesztett, jól jöttek. A szereplőkre sem lehet semmi kifogásom. Tergillis nagyon jó karaktereket tudott megalkotni, olyanokat, akik kicsit sem tökéletesek, messze vannak tőle, mégis szerethetőek és végig lehet izgulni a sorsukat. A gonoszok közé pedig beépített olyat is, aki bizonyítja, hogy ha van egy csoport, akiket gonosznak hiszünk, legalább egy tag mindig van, aki egy kedves, megértő ember és megszerethetünk.
Igen, zseniális mind a mű, mind pedig az írója. Szóval, mikor jön a következő rész?
Történet : 4,5/5 - Amivel egyedül problémám volt, az is inkább személyes, de rendszerint kidobott a történetből, leszámítva azt az egyetlen fejezetet, ami kedvenc lett. Semmi mással nem volt problémám, nagyon szerettem teljes egészében az egészet.
Szereplők : 5/5 - Ahogy ezt fentebb is kifejtettem, a karakterek még véletlenül sem tökéletesek, mégis izgulni lehet értük.
Borító : 5/5 - Nincs agyon csicsázva, egyszerűen csak egy kattogó szerepel. De mint minden Twister Media-s könyvnek, ennek a könyvnek is imádtam a kiadását. Nem tudom, melyik nyomdánál vannak, de maradjon meg a jó szokásuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése