Sikerült belefutnom egy olyan könyvbe, amiért a legtöbb magyar (köztük barátnőm is) és az általam követett booktube-osok is nagyon rajonganak, én viszont képtelen vagyok osztani nézetüket. Elég vegyesek a könyvvel kapcsolatban az érzéseim, és képtelen vagyok eldönteni, hogy merre billen a mérleg.
Fülszöveg
Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.Véleményem
Kezdjük először a negatív dolgokkal, mert jobb szeretek pozitívan távozni.
Most néztem meg, a fordítótól eddig három könyvet olvastam, ezzel együtt. Kiadott kettő olyan művet, amivel nyelvtanilag egészen meg voltam elégedve. Szóval kérdezem, mi volt ez? Nem tudom, melyik idegesített jobban: a fölösleges szavak, vagy a helytelen ragozás. Volt olyan, hogy hatszor nekifutottam a mondatnak, mire rájöttem, hogy az, aki ellenőrizte a szövegeket, szépen benne hagyta a rosszat. Már pedig engem ezek nem szoktak idegesíteni, néha veszem csak észre. De amikor egy szó tárgyas rag helyett helyhatározót kap, az kicsikét kiszúrja az ember szemét.
Mindent természetesen a fordítóra sem lehet fogni, mert ez a hiba még mindig nem volt olyan nagyszabású, mint amit a fülszöveg állított:
Lenyűgöző leírások, elképesztő mágia és fordulat fordulat hátán! A rengeteg emlékezetes kaland között az sem fog csalódni, aki romantikus vagy veszélyes találkozásokra számít.
Nos hát, szedjük csak szét a Publisher Weekly ajánlását.
"Lenyűgöző leírások": Ez a könyv másból sem áll, mint leírások! Majdnem 400 oldalas a könyv és sikerült végigaludnom. Annyi benne a leírás. Ha hozzádobnak még pár száz oldalt, amelyben a cselekmény is szerepet kapna, akkor ezzel semmi kifogásom sem lenne, mert egy történetbe igenis kellenek leírások. Csak van egy bizonyos arány, ahol a cselekmény nem nyomja el a leírást, de a leírás sem nyomja el a cselekményt. Ha az egyikből kicsit több van, mint kellene lennie, azzal még nincs baj, de ez a könyv tényleg csak leírás. Láttam és értettem, hogy izgulnom kéne Alina-ék első útján az Árnyzóna felé, de két oldalban lett elintézve az egész, annyi pedig édes kevés. Ezzel szemben van olyan rész, ahol egy esemény az emberek kinézetével együtt öt, talán annál is több oldalt kapott.
"Fordulat fordulat hátán": Az egészben összesen három darab fordulatot láttam, de azok is olyanok voltak... Ha nem jött rá valaki erre a háromra, akkor az nagyon keveset olvas. Tessék többet olvasni! Meg azért háromból kettő már az Árnyzónában bekövetkezett incidensnél kikövetkeztethető. Egyáltalán Alina erejével kapcsolatos dolog fordulat egyáltalán? Hm. Lehet.
"Rengeteg emlékezetes kaland": Kedves újságíró személyke! Biztos, hogy mi egy könyvet olvastunk? Igen, felbukkant benne a kaland, de ismétlem, FELBUKKANT! A kaland nem az, amikor egy lány bekerül egy idegen környezetbe, és próbál mindenkinek a kedvére tenni és közben azon csorgatja a nyálát, hogy drága barátnője mennyire gyönyörű, hogy neki mennyi esélye van Mal-nál, ha egy gyönyörű lány egy olyan vézna srácért van oda, és vajon mikor csókolja meg újra az Éjúr. Bocs, ez spoiler. A történet 2/3 erről szól, úgyhogy a romantika igen különös módon, de szerepel benne. Azt hiszem.
"Veszélyes találkozás": Nah ez az a pont, amire egy olyan eseményt sem tudok mondani, ami szerepelt volna ebben a 376 oldalban. Alina életét egyszer sem fenyegette veszély, sőt, nagyon is odafigyeltek rá. Vagy az Éjúrral töltött romantikus pillanatok lettek volna veszélyesek?
Ezt direkt hagytam utoljára: "elképesztő mágia". Nos, ezzel akkora probléma nincsen. Én ezt az elvet vallom, hogy minden mágiának, varázslatnak ára van. Itt viszont a mágia nem is annyira mágia. Ugyanis a különböző képességekkel rendelkező egyének az erejüknek megfelelő részecskéket használják fel. Valamint minél többet használják az erejüket, annál tovább élnek. Itt viszont most lesz egy kis spoileres rész, ha nem olvastad, görgess lejjebb!
SPOILER!!
Szóval. Ha már spoilers rész, két kérdést is felteszek.
Első: hogyan keletkezett az Árnyzóna és mi az istenért? Értem én, hogy a Fekete Eretnek gonosz és mohó volt, de évszázadokkal korábban keletkezett az Árnyzóna... valamiért. De miért? És hogyan? Azt tudjuk, hogy az Éjúr képes előhívni a sötétséget, de hogyan tett egy hatalmas részt lakhatatlanná, lakóit pedig szörnyetegekké?
A másik pedig a mágia és az Árnyzóna. Igen, a fegyverek veszélyes, kés, villa, olló ÉS fegyver gyerek kezébe nem való. De. Egy dolgot mindenki fogjon fel és emésszen meg. A FEGYVER SOHA NEM LESZ ERŐSEBB HATALOM A MÁGIÁNÁL! Pláne, ha a pokolhívókról beszélünk, akik az összecsattanó kövek szikráit használják fel. A pokolhívók fegyver közelében még veszélyesebbek, mert akkor még követ sem kell használniuk, hisz ott vannak a lőfegyverek. A napidézőnk szintúgy, hisz könnyűszerrel elvakít bárkit. A hullámhívók a vízzel bajlódnak, őket nem tudom, hogyan választják ki a részecskéket. És a szélhívók, akiknek a rendelkezésére a levegő és komplett tornádókat képesek létrehozni. És ezek csak az idézők voltak. Úgyhogy: ennyit a fegyverekről. Ezért is nem értem, hogy az Éjúr miért akarja megnövelni az Árnyóza területét, amikor isten igazából legyőzhetetlenek.
SPOILER VÉGE!!
Ennyi rossz után, jöjjön a jó is.
Különösen tetszett, hogy a lány egy szerencsétlen gyerek, és nem a teljesen-idegesítő formában. Nem meg akarta menteni a világot, hanem megállítani a gonoszat. A naivitása neki is megvolt, mint általában minden ilyen karakternek, ami egy idő után kicsit sok volt, viszont hál istennek, nem egyik pillanatról a másikra történt a megvilágosodás és vesztette el naivságát.
Valamint a történet is egészen érdekes. Sajnos nekem nem sok közöm van bármihez, ami oroszhoz (köszönöm szépen, tanárnő!), így az orosz mondakör, valamint a szavak teljesen idegenül csengtek, nem is tudtam magaménak érezni ezt a világot. Ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra, nagyon remélem, hogy a kérdéseimre a következő kötetek valamelyikében választ kaphatok.
Szereplők
Alina : Egy kis szürke térképrajzolgató, akiről kiderül, hogy nem az, akinek gondolták. Gyerekkora óta szerelmes legjobb barátjába, aki egy tipikus vak szoknyapecér. Ereje feltűnése után feltűnik a színen az Éjúr is, akihez egyre gyengédebb szálak kezdik fűzni. Ezzel kialakult egy olyan szerelmi háromszög, amit - most kapaszkodjatok meg - nagyon is szeretek. Alina-ban szépen lassan alakulnak az érzelmek, majd újra színre kerül Mal és nincs töprengés, tudja, hogy melyikőjüket szereti, de a szíve a másikat sem tudja elfelejteni.
Mal : Ő Alina gyerekkori barátja, aki a hadseregben, sőt, a világon a legjobb nyomkereső. Bárkit és bármit megtalál. Ha kidobja valaki egy repülőből, és megmondják neki, mi a cél, seperc alatt megtalálja az utat hozzá. Érzelmileg semmi kötődést nem mutat Alina irányába a barátságon kívül. Aranyos srác és maradjunk ennyiben.
Éjúr : A Birodalom második legfontosabb embere, a legerősebb grisa. Az ő kilétét rejtély övezi, egyszerre távolságtartó és emberközpontú. A Palotában mindenkinek úgy kell étkeznie, mint a jobbágyoknak, hogy a grisák ne felejtsék el, kikért dolgoznak. Naná, hogy imádom a karakterét! :D
Zsenya : Nagyon nem szimpi és nagyon nem bízok benne. A könyvbeli első megjelenése nem segített sokat a megítélésén. Ő egy szabó, az emberi formákon is könnyű szerrel tud változtatni. Éjúr a cárnénak adta ajándékba, miután felturbózta az erejét. Nagyon barátságos, azt hiszem, bár ebben nem igazán vagyok biztos. Gondolkodás nélkül teljesíti az Éjúr parancsait, így nem tudom, hogy beszélhetünk-e barátságos jellemről.
Összegzés
A könyv többnyire rossz, mégis érdekel a folytatás. Viszont az eddigiek alapján valószínűnek tartom, hogy az írónőtől nem olvasok többet. Remélem, azért a kiegészítő kötetek le lesznek fordítva, mert ezt a trilógiát végig szeretném olvasni.
Történet : 2,5/5 - Azt hiszem, mindent elmondtam, ami piciny szívemet nyomta. Sajnos, a kíváncsiságom nem igazán tudta feltornázni, túl sok és erős volt benne az, ami élvezhetetlen.
Szereplők : 4/5 - Ezek viszont nagyon jók. Több volt bennük a pozitívum, mint amennyit kinéztem a könyvből. Nagyon sokat dob a latba az Éjúr és Alina karaktere.
Borító : 5/5 - Annyira szép a borítója! Ha valaki nem vette volna észre, hogy a történet alapja az orosz mondavilág, a karakterek is oroszok, az ránéz a borítóra, és bang! Ott virít a bizonyítéka annak, hogy ez bizony ízig-vérig orosz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése