Az Új Év első bejegyzése, ahogy az említettem is, a Rubinvörösről fog szólni. Valamikor november elején kezdtem el olvasni, de annyi mást kellett olvasnom, hogy kénytelen voltam félrerakni. Aztán valamikor december végén vettem elő, és pár nap alatt be is fejeztem. A végén ugyanaz a hiszti tört rám, mint például az Obszidián idején történt. Megfogadtam, hogy addig nem írok róla, amíg a következő részét nem szerzem meg. És íme, itt vagyok.
Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!
Véleményem
Úgy álltam hozzá, mint az Obszidiánhoz, meg a Csontvároshoz. Tetszeni fog ez nekem? Ugye, nem túl nyálas?! Áh, biztos unni fogom! Jahhhh. Kétszáz oldalt a fürdőben olvastam el. Azt hiszem, nagyon unalmas volt.
Problémáim csak az elején voltak, mivel nagyon lassan indult be a cselekmény. Mindig vártam, hogy Gwen mikor szól édesanyjának, és Glenda néni mit fog szólni ehhez. És csak nem akart jönni. A könyvnek nagyjából a fele eléggé nyögvenyelős, de szerintem ez nem is annyira baj. Egy lány átlagosnak hitte magát, így persze, hogy átlagos napjai szoktak lenni. Nem kell leírni, hogy mennyire csúcs szuper, mennyire menő, mennyire tehetséges meg még mit tudjam én, hogy milyenek szoktak lenni a young adult "átlagos" főszereplői. Szóval ami nagyon nagy negatívum a történetben, az egyúttal a legpozitívabb része is. Hisz, ez azért még is csak egy trilógia első része, ahol nem lőhetnek le minden poént!
Ha már trilógia első része. Pontosan annyit tudunk, mint Gwen. Nincsenek utalgatások, hisz Gwen sem gyanakszik senkire. Ő tényleg abban a hitben van, hogy ő egy hétköznapi 16 éves diáklány, akinek az unokatestvére rendelkezik az időutazó génnel, és nem ő. Ám amikor ennek az ellenkezője kiderül, azt hiszi, tévedés történt. Hogy meg lehet gátolni ezt. Amikor kiderül számára, hogy nem lehet, egy dolgot rögtön az eszébe vés: nem bízhat meg senkiben. Nem egy krimiben vagyunk, hogy nyomokat, utalásokat keressen. Ez egy hétköznapi lány életének 180°-os fordulatot vett életét mutatja be. Az, hogy ki kicsoda és ki, mit miért, hogyan, mikor kérdések már csak a következő kötetekben lesznek kidolgozva.
Aztán, amikor megtörtént az első "mesterséges" időutazása Gideon-nal, a cselekmény beindul. Jönnek a furábbnál, furább események, pörög a cselekmény, szinte időd nincs gondolkozni, már jön valami más, akár a legapróbb dolgon is képes leszel elgondolkozni, akár azért, mert aggódsz a szereplőkért, akár azért, mert valami nem hagy nyugodni, de nem tudod, hogy mi az az aprócska kis furcsaság, amit nem találsz.
Mint minden YA könyvben, itt is megtalálható a romantikus szál is. Úgyis mindenki tudja, ebben is lesz csók jelent, mint minden áldott YA regényben. Először összeszűkült szemmel olvastam, hogy most ez komoly? Ilyen hamar bele kellett erőltetni a romantikus szálat meg a csókot? Még egy ideig gondolkoztam ezen, hogy az írónő miért rontja el ezzel a történetet. Hosszas gondolkozás leesett, hogy ezzel nem rontotta el. Rossz szemszögből néztem a dolgokat. A megoldást a személyiségben kell keresni, amit Gideon személyében meg is találtam. Számára Gwen egy újdonság volt. Teljesen más életet élt, mint ő, máshogy éli is meg a dolgokat, és ez számára új. Aki pedig egy burokban nő fel, ez vonzó. Sőt, állítom. Ha nem Gwen lenne, hanem Leslie, őbelé s beleszeretne. Kijött egy burokból, nem a megszokott környezet veszi körül, mellé került egy teljesen idegen lány, akivel együtt kell dolgoznia, és kénytelen megismerni. Ezért sem hiszem, hogy Gideon szerelmes lenne/lett volna Charlotte-ba, hisz őt gyerek kora óta ismeri.
Ami számomra az egyik legnagyobb pozitívuma a könyvnek, a szereplők kapcsolataiban van. Nagyon sok író úgy írja meg a karaktereit, hogy az iskolában van egy-két barátja, mindenki mást utál, és csak gúnyolódás szintjén állnak szóba egymással. Ezzel szemben Gwen-nek Leslie a barátja, de szóba áll a menőkkel is gúnyolódás nélkül, sőt másokkal is. Nagyon szerettem ezeket a részeket. Az egyik kedvenc részem például az volt, mikor Gideon várt Gwen-re az iskolája előtt egy limuzinnal, Gwen köré meg odasereglett néhány ember. Annyit röhögtem azon a részen.
Szereplők
Gwendolyn : Fantasy regény főszereplőjeként szerintem nagyon pozitív. Kerstin-nek sikerült hitelesen ábrázolnia őt. Az átlagos életét felforgatják, és olyan utazásokra köteles, amikre őt nem készítették fel. Friss, és szinte már felnőtt szemmel csöppen bele a társaság életébe, így a bizalmatlansága akár az életét is mentheti. Nagyon kitartó, bátor lány, aki szerintem sokszor csak megjátssza a hisztijeit. Vagyis nem. Rájátszik. Egy dolog az, ami nekem kissé fura volt vele. Az első "mesterséges" időutazása kapcsán csinált valamit, amit szerintem túl hamar hevert ki. Nagyon hamar. Másnap reggel szinte már eszébe sem jutott, ezzel egy kicsit vesztett a hitelességéből.
Gideon : Először nagyon nem volt szimpatikus, aztán ahogy olvastam tovább, rájöttem, hogy ilyennek kell lennie. Hisz az eddigi lány, akivel szóba állhatott, aki vele egykorú, az Charlotte. Ővele többet nem beszélhet már, mert egy teljesen átlagos lány került mellé, akiről semmit nem tud. Gideon pedig hiába járt iskolába, nem igazán vannak barátai, hisz az egész életét azzal töltötte, hogy az utazásokra felkészülhessen. Ekkor kezdtem megszeretni a karakterét.
Lucy&Paul : Sajnos, nem ismerjük őket annyira, hogy külön merjem őket venni. Én az ő pártjukon állok. Mondjuk, a sok 'hercegnő'-zéssel az idegeimre megy Paul, de szerintem halál cukik együtt. Egy percig nem gondoltam róluk, hogy Gwen ellenségei lennének, és ezt Gwen is tudja legbelül.
Saint Germain gróf : Ő az a karakter, aki NOPE. Így, csupa nagy betűvel. Az indítékai és szándékai még nem ismertek, de én Gwen anyja oldalán állok. Nem jó ember, ebben biztos vagyok. Sunyi gonosz karakter, amiért IMÁDOM. Igen. Jól olvastátok. I-má-dom.
Összegzés
Tartalom: 4,5/5 - mint már mondtam, a vontatottsága rontott a dolgokon, de ettől eltekintve egy nagyon aranyos, vicces kis történetet kapunk, aminek a folytatását azonnal akarom olvasni, a harmadik részét pedig a polcomra akarom rakni.
Szereplők: 5/5 - Gwen-nek volt az a pontja, amibe bele tudtam kötni, de minden más karakter korrekt volt. Ja és hogy ki lett a kedvencem? Gideon. De csak azért, mert kivételesen nem a fiú fogja a lányt megmenteni, hanem a lány fogja a fiút.
Borító: hadd ne kelljen. Utálom a rózsaszín MINDEN árnyalatát. Viszont a betűszínes dolog tetszik, ötletes.
Idézetek
Az épület előtt a diákok szájtátva bámulták a limuzint. [...]
- És én még azt hittem, hogy a mi kis stréberünk soha nem randizik - jegyezte meg epésen Sarah. - Főleg nem ilyen díszpéldányokkal.
- Lehet, hogy az unokatestvére - reménykedett Cynthia. - Vagy a bátyja.
Leslie karjába markoltam. Gideon ott állt teljes életnagyságban az iskolaudvaron, csak úgy lazán, farmerben és pólóban. És Charlotte-tal beszélgetett.
Leslie-nek rögtön leesett a tantusz. - Azt hittem, hosszú a haja - mondtam szemrehányó hangon.
- Hosszú is! - feleltem.
- Félhosszú! - vágott vissza Leslie. - Az más. Nagyon menő.
- Ez homokos! Ötven fontban fogadok, hogy homokos! - mondta Gordon.
Hasztalan szorítottam össze a szemem. Túl késő volt. Az emlékek rám törtek, mint… ööö… Attila a… ööö… vandálokra?
Tényleg egy nagy nulla vagyok történelemből.
„Igen tisztelt Doktor Úr! – állt a papíron. – Ma megkaptam a levelét, csak kilenc hétbe telt míg ideért. Csodálatra méltó ez a gyorsaság, ha belegondolunk (…)”
Elvigyorodom. Kilenc hét kellett egy levélnek! És az emberek még panaszkodnak a megbízhatatlan brit postára. Oké, tehát olyan időbe érkeztem, amikor a leveleket még postagalambbal továbbították. Vagy postacsigával.
– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam.
– A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít.
Csak nem egy leheletnyi humor fültanúja lehettem? Tényleg egy tréfa hagyta el Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek száját?
– A jelszó?
Kár edit tescitis. Vagy valami ilyesmi.
– Qua redit nescitis – mondta Gideon.
Nos, majdnem sikerült.
Rákóczy csalódottnak tűnt. Talán mégis jobb lett volna, ha hazudok neki.
Erdélyt Dracula fejedelem kormányozza, már kétszáz éve. Az egész terület rezervátumként működik egyébként már kihalt denevérfajok számára. A kurucok a legboldogabb emberek Európában.
Ez valószínűleg jobban tetszett volna neki.
– Még hogy én irigykedek? Erre a puhány alakra?
– Igenis irigykedsz. Mert Mr. Whitman a legvonzóbb, legférfiasabb, legokosabb heteroszexuális férfi a világon. És mert mellette te csak egy buta kölyök vagy!
– Köszönöm szépen a bókot – szólalt meg Mr. Whitman. Észrevétlenül bukkant fel mögöttünk (…) és persze most is – mint mindig – lélegzetelállítóan nézett ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése