E. Lockhart: A hazudósok

Sziasztok!


Újfent választottak nekem egy könyvet a Book Blogger's Challenge kapcsán. Ezúttal S.Bea hívott ki, és A hazugásokat kaptam tőle E. Lockhart-tól.
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem ez lesz a leglogikusabban felépített bejegyzés a blogon! Ezért elnézéseteket kérem. ><

Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!




Ez lesz az a bejegyzés, ami a lehető legnehezebben fog megszületni. Tegnap fejeztem be a könyvet és ez az első könyv, amiről azt vagyok kénytelen mondani, hogy kedvenc lett, de nincs az az isten, hogy újra elolvassam.

Történetünk főszereplője Cadance egy gazdag család elsőszülött leány unokája. Minden nyarát Beachwood-on tölti nagyszüleivel, nagynénjeivel, unokatestvéreivel és az édesanyjáról. A család a három legidősebb unokát és az egyikőjük barátját Hazudósoknak hívja. Cadance-t, Mirren-t, Johnny-t és Gat-et ez egyáltalán nem zavarja, ők csak együtt akarják tölteni az egész nyarat. Ám egy napon valami borzalmas dolog történik, ami fenekestül felforgatja mindenki életét.

Ha van olyan könyv, amiről a lehető legkevesebb spoilert akarom elárulni, akkor az ez. Ez azt jelenti, hogy a könyvnek csak az első feléről fogok beszélni.

A történet elején megismerhetjük Cadance-t és édesanyját, Penny-t, a lehető legkiakasztóbb módon. Meg az egyik legfelháborítóbb módon. Gondolok itt arra, hogy a férfi épp ki akar lépni az életükből, mert elege lett a felesége tökéletes családjából, és mielőtt beülne a kocsiba és egyszerűen elhajtana, fogja a pisztolyát és mellkason lövi Cadance-t. A lányát. A saját lányát! Reménykedtem benne, hogy az anyja tesz valamit. De ő csak mit mond?

Azt mondta, szedjem össze magam.
Viselkedj normálisan, mondta. Most azonnal, mondta.
Mert normális vagy. Mert tudsz normális lenni.
Ne csinálj jelenetet, mondta. Vegyél egy mély levegőt és kelj fel. 

Aha, persze. Tudom, a normális nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Nekem például normális az, hogy bemegyünk teljes mindegy, hogy melyik étterembe, tőlünk hangos az egész kóceráj. És nem azért, mert kulturálatlanok lennénk, hanem mert szeretünk ökörködni. Furcsa mód, a pincérek általában körülöttünk tobzódnak, és néha-néha még szóba is elegyednek velünk. (Volt, hogy emiatt jött oda hozzánk a tulaj és ült le velünk beszélgetni.) Nekem ez a normális. Elfogadom, hogy ott az a normális, hogy te egy Sinclair vagy, viselkedj is akképpen. De az, hogy meglőnek, ért-e valami fontosat, súlyos-e nagyon, mindezt nem tudni, de állj fel... megértettem a férjet és nem tudtam haragudni rá, amiért csak úgy otthagyta őket. Azt hiszem, elmondható, hogy nagyon pozitívan álltam a család elé. 

Az egész történet egy baleset köré épül, ami a tizenötös nyáron történt, addig megismerhetjük a nyolc és a tizennégy éves Hazudósokat, hogy hogyan kovácsolódtak össze, hogy mennyiben mások, mint a szüleik és nagyszüleik. Habár hasonló értékrenddel rendelkeznek, mint az idősebbek, de nem olyan mértékben. Míg a nagynénik folyamatosan versengenek egymással, ők elvannak a maguk világában, ők szeretnek együtt lenni, és igénylik is, hogy a nyarat együtt tölthessék. Számukra a legnagyobb érték nem fogható meg kézzel, még akkor is, ha mindenki mást jelöl meg értékesnek. Mirren pl. a szentimentális dolgokat tartja azoknak, Johnny a bundát, az autót és mindig valami mást. De az egymás iránti hűségüket nem adják el senkinek semmiért. Ellenben a szüleik inkább felszínesek voltak. Giccsre mentek, pompára, ők tűnjenek a leggazdagabbnak, ők legyenek a kedvenc apuci szemében, ők kapjanak mindent. Iszonyatosan felszínes karakterek voltak a felnőttek és ezzel nem volt semmi bajom. Tetszett a gazdagok és nagyravágyók ábrázolása, mert van némi igazság alapja. Hál' istennek, ez nem mindenkire igaz.

Valójában nagyon nehéz a könyvről beszélni, hisz az eleje nagyon vontatott, csak a karakterekkel ismerkedünk és érezzük, hogy ez még semmi. Majd ebből az egészből egy konkrét történet fog összeállni, csak türelemmel kell lenni. És te is tudod, hogy nagy fordulat lesz benne, a végén számítasz arra a fordulatra, de mégis, mikor eljutsz a végére, hajítod a félre a könyvet és nem tudsz mást csinálni, mint őrjöngeni, üvöltözni, hogy nem. Te ezt nem vagy hajlandó elfogadni.

Többet nem is tudnék róla mondani. Tegnap fejeztem be a könyvet, de még mindig annyira hatással van rám, hogy se a szereplőkről nem tudnék írni egy épkéz-láb mondatot, sem pedig csillagozni nem tudnék. Valahogy az egy és a csillagos hatos között ugrálna össze-vissza. Sokszor felemelt és dejó volt olvasni, aztán olyan erővel vágott a földhöz, hogy vagy három bordám eltört, de ez neki nem volt elég, még ugrált is rajta, acélbetétes bakanccsal. Majd szégyenkezve rámnézett és segített felállni és többször is bocsánatot kért, csak hogy utána megint a földbe tiporjon. Valahogy ilyen érzés volt olvasni a Hazudósok történetét.

Gyerekek, olvassátok el. A legnyomósabb okom erre: több book tag-ben is hangoztattam, hogy nem szokásom sírni, könyv felett és film miatt meg pláne nem, max csak elérzékenyülök. Ahha, ez most megtörtént. Az utolsó négy-öt fejezetet alig tudtam elolvasni, folyamatosan sírtam rajta. Reménykedtem, hogy nem jön be senki szólni, hogy oltsam már le a lámpát, mert ezt nem tudtam volna kimagyarázni. Szóval tessék elolvasni. Igen, az eleje nagyon vontatott, és nehéz túlrágnia magát az olvasónak, de higgyétek el, megéri. Amit kaptok cserébe, az egy csoda.

Kedvenc idézetem

- Ne már, Cady! - kiált fel Johnny. -Nem tudnál végre kirakni egy szót és engedni minket is játszani tovább?
- Johnny, ne kiabálj vele! - szól rá Mirren.
- Bocsika - mondja Johnny. - Volnál olyan drága, édes, barna cukorral és fahéjjal megszórt cukimókuska, hogy kiraknál végre egy kurva Scrabble-szót?