2015. szeptember 30., szerda

Suzanne Collins: A Kiválasztott

Sziasztok!

Pár napja fejeztem be Suzanne Collins: A kiválasztottat, és egyszerűen nem vett rá semmi, hogy megírjam róla ezt a bejegyzést. Aztán csak megembereltem magam, hogy megírjam. Oké, megpróbálkozok. Egyszerűen annyira mélyen érintett a vége, hogy még mindig nem tudtam magam rendesen túltenni rajta. Megpróbálom mindezt megfogalmazni. Lássuk, sikerül-e.

Ez a bejegyzés erősen spoilert tartalmaz! Kérlek, ha még nem olvastad a trilógiát, kezdj neki, aztán gyere vissza! Addig semmiféleképpen ne olvasd ezt el!





A történetről

Katniss-t kihozták a 75. Éhezők viadaláról, és elszállították a 13. körzetbe, ami, ugyebár, nem létezik. Itt bármit megtesznek, hogy ő legyen hivatalosan is a Fecsegőposzáta, a forradalom jelképe. Ám ő mindebből köszi, de nem kér. Őt egyedül az izgatja, hogy Peeta él-e vagy halott, hogy otthagyja a 13. körzetet, és ne legyen belőle többé bábu. Mindezt megváltoztatja egy tévé adás. Peeta jelenik meg a képernyőn és arra kéri a lázadókat, hogy tegyék le fegyvereiket, mert mindez csak értelmetlen emberáldozatokat követelne és a teljes emberi faj kipusztulna. Innentől kezdve a lázadók árulónak könyvelik el a fiút, Katniss pedig mindenáron ki akarja szabadítani Snow elnök karmai közül. Elfogadja a Fecsegőposzáta szerepét, bizonyos feltételekhez kötve...



A véleményem

Az első két kötetből megtudjuk, hogy a 13. körzet nem létezik. A harmadik kötet ezzel szemben nagyjából fele ott játszódik. És ezzel nincs semmi baj. Egyszerűen annyira meglepődtem rajta, hogy nem lepődtem meg. Már a második kötetben sem volt valami meglepő, hogy mégis csak létezik ez a körzet. Az viszont igen, hogy hogyan. Az elmúlt 75 évben szigorú szabályokat vezettek be, amibe csak a túlélés szabályai fértek bele. Érdekes volt, hogy amikor a bunkerba menekültek, Katniss a zseblámpáját és Kökörcsint használta fel arra, hogy szórakozzanak. És mindenki úgy reagált erre, mintha nem is tudnák, mi az a szórakozás. Annyira a túlélésre, a munkára, és bizonyos szinten a félelemre fókuszáltak, hogy elfelejtettek élni. Elviekben a 12. körzetnek volt a legsanyarúbb a sorsa. Erre fel, mikor volt Finnick és Annie esküvője, a lagzin kik kezdtek el bulizni? Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy szórakozni igen is kell. Legyen bármilyen rossz is az ember sorsa, néha meg kell állni egy kicsit, lazítani kell és meg kell látni az élet apró örömeit. És ez a 13. körzetnek teljesen idegen. Még a gyerekek sem igazán játszottak.
Ami különösen tetszett, hogy nem Katniss-szel akartak megcsináltatni mindent, neki tényleg csak annyi lett volna a dolga, hogy bájologjon a kamera előtt. És belegondoltam, hogy ha egy kisgyerek, vagy esetleg tini lennék ebben a trilógiában, nagyvalószínűséggel hisztirohamban törnék ki, hogy KAAAAAAAAAATNISSSSSS!!! Annak ellenére, hogy akkor nem igazán csinált semmit, azon kívül, hogy megnyerte az Éhezők viadalát, és elindította a lázadást. Mert ő csak segített elindítani. Igen, ehhez is baromi nagy bátorság kellett, de amikor ténylegesen kellett volna valamit csinálni, első gondolata a menekülés volt. A propaganda filmekben pedig pont, hogy egy összeszedett, példaértékű hősnő képét kapjuk. És ezt az olvasó szépen sorjában kapja. Végül mi is meglátjuk ezt a hősnőt, és a vicc az, hogy a végén ebből a hősnőből egy igazi hős kerekedik ki. 
Katniss szellemi/érzelmi leépülése... groteszk módon csodálatos. Az emberek egy része ilyen. Annyira örültem annak, hogy a főhős nem túl él mindent, aztán boldogan élt, míg meg nem halt. Sorra vesztette el maga körül az embereket, részben a maga hibájáért (mert igen, azért Finnick-ék haláláért részint felelős, hisz nem tudhatjuk, hogyha a bosszúszomja nem lett volna ilyen erős, túlélték volna-e), és aztán még a húgát is megölték a szeme láttára, ráadásul egy olyan taktikával, amit két barátja alkalmazott. Mindenbe az ember vagy beleőrül, vagy megtörik és öngyilkos lesz. Így számomra az, amin Katniss keresztül ment, teljesen hiteles volt. Konkrétan majdnem leraktam a könyvet, hogy oké, nekem az Éhezők viadala eddig tartott, mert nem vagyok tovább olvasni. Egyszerűen minden szó után azon imádkoztam, hogy legyen vége a könyvnek. Hisz egy megtört ember gondolatai nem a legfelemelőbbek. És aztán a prológusból megtudjuk, hogy ebből a pokolból sem Katniss, sem Peeta nem került ki soha. És lehet, gonosznak fogtok tartani, de tetszett. Hisz minden, ami történt velünk, velünk marad. Nem tudjuk átruházni senkire, nem tudjuk elfeledni. Egy életen át a társunk marad és nem ereszt. Ez a rideg valóság. Mondjuk, azzal az egy dologgal nem értettem egyet, hogy visszavitték Katniss-t a 12. körzetbe, hisz orvosi ellátásra szorult. 
Aminek viszont egyáltalán nem örültem és legszívesebben bekopognék az írónő ajtaján - mit kopognék... dörömbölnék és be is rúgnám - az az, hogy MI AZ, HOGY MEGÖL MINDENKIT??? CINNA-T MIÉRT KELLETT MEGÖLNI? ADJA VISSZA CINNA-T ÉS FINNICK-ET! Komolyan. Úgy kezdtem bele ebbe a részbe, hogy imdb.com-on és a moly.hu-n is szétnéztem, hogy Cinna szerepel-e benne. Igen, szerepel. Dejó! Akkor túlélte! ANAGYLÓPIKULÁT! Prim még annyira nem is érdekelt, de Cinna és Finnick voltak azok, akik ahogy távolodott Katniss Gale-től, úgy közeledett egyre jobban feléjük. Cinna elfogadta őt olyannak, amilyen és nem akarta megváltoztatni. Finnick ugyanazon ment keresztül, mint ő, így megérthette őt. És még ennyiben sem könnyítették meg a dolgát. Én is akarok egy Cinna-t és egy Finnick-et! Meg egy Haymitch-et és Gale-t, de ők még élnek, szóval ők most nem játszanak. :D Persze, a többieket is sajnáltam. Például felordítottam, mikor Boggs meghalt. Őt először egy ellenszenves karakternek ismerjük meg, pedig ha jobban belegondolunk, ő valójába lojális. Nem egy emberhez volt lojális, hanem az igazsághoz. Fokozatosan távolodott el Coin-tól, ahogy az egyre jobban tör Katniss életére. Tudja jól, hogy ez Coin hatalomvágya miatt történik, ezért megpróbál segíteni Katniss-nek. 

Ééééés akkor most jöjjön az a néhány apróság, amiről még szívesen olvastam volna. 
Kezdjük a kedvenc karakteremmel, Effie-vel. Mi az isten történt vele? Annyit tudunk, hogy eltűnt és a legközelebbi információnk róla az, hogy közeleg Snow kivégzése és ő végzi továbbra is a munkáját, bár kicsit ijedtebben. Effie-t a könyvekből úgy ismertem meg, mint aki támogatja és félti Katniss-t és Peeta-t, így értetlenül állok afelett a tény felett, hogy eltűnésekkor nem egyből a 13. körzetbe ment el. Vagy ahogy azt sem értem, hogy Haymitch és Effie végig együtt voltak. Haymitch miért nem tudta magával vinni szegény nőt, hisz kapitóliumi, de ártalmatlan? Aztán egy aprócska jelenet erejéig feltűnik, majd megint se híre, se hamva. Ez érdekelt volna. Vagy ha már eltűnt, akkor hova és hogyan? 
A másik, amin sokat gondolkodtam, hogy akkor végül hogyan kezelték Peeta-t? Hisz amikor elbúcsúzunk tőle, még elég sűrűn meg akarja ölni Katniss-t (igaz, aztán nem engedi neki bevenni az éjfürtöt), aztán amikor legközelebb látjuk, már csak kicsit akarja megölelgetni a nyakánál. Folytatták ezt a fajta kezelést, áttértek más módszerre, vagy fokozatosan tűnt el ez a kényszer és redukálódott le erre a kicsi kényszerre?
De a lényeg: a mutánsok. Ők azok, akik egyáltalán nem lettek megmagyarázva. Értem én, hogy a Kapitólium hozta létre őket, de hogyan? Mert nekem ne adja be senki, hogy összevarrok egy kutyát, egy gyíkot és egy embert, és élőlény lesz. Illetve mi lett velük? Utoljára akkor látjuk őket, mikor végeznek Finnick-ékkel. Vajon megölték mindet? Vagy befogták őket munkára? Vagy szanaszét vannak és folyamatosan szedik áldozataikat?

Őszintén szólva, elviselnék egy kiegészítő és egyben lezáró kötetet Gale vagy Peeta szemszögéből, hogy évekkel később mi történt. A lázadók és a kapitóliumiak hogy tudnak együtt élni? A kapitóliumiak hogy tudnak beletörődni abba, hogy nekik is meg kell dolgozni minden egyes falatért?

Egy nagyon érdekes kérdést vettem észre benne. Miután elfogták Snow-t, összehívták a megmaradt győzteseket, hogy azok döntsék el, legyen-e egy utolsó viadal, ám ezúttal a kapitóliumi gyerekekkel megrendezve. Végül, ugye, azt szavazták meg, hogy legyen. De az érvelések nagyon érdekesek voltak. Hisz egyrészt ott volt az, hogy maradjon abba a rémálom, mert ők tudják, milyen ez, hisz mindannyian túléltek kettőt is. Másrészről viszont az van, hogy tőlünk is küldtek ártatlan gyerekeket meghalni, mi miért nem tehetjük meg? Gondolkoztam azon, hogy dehát a kapitóliumi gyerekek nem tehetnek arról, hogy nekik be kellett oda menniük, ne rajtuk keresztül büntessék meg a felnőtteket, aztán ráeszméltem, hogy marha nagy hülyeség. Ugyanis a viadalra küldött gyerekek szintén nem tehettek arról, hogy nekik részt kellett venni ezen, ők is ugyanolyan ártatlanok. Nagyon érdekesnek találom azt a kérdést, hogy ha ő ezt meglépte, akkor ha mi is meglépjük, azzal jobbak vagyunk-e? Egyáltalán megtehetjük-e? Én mindig ellene voltam az értelmetlen gyilkolászásnak, úgyhogy én is nemmel szavaztam, de érdekes és fontos kérdés is. Hisz azért nálunk is van ennek nyoma. Néhány amerikai államban biztosan, de abban már nem vagyok biztos, hogy országban is él-e még, létezik a halálbüntetés. Valahogy a kettő nekem ugyanott van, hisz mindkettőben a megfélemlítés, a példastatuálás a lényeg. 

A szereplőkről

Nagyon megszerettem az összes karaktert. Furcsa, de Snow-t is nagyon szeretem. Hisz annak ellenére, hogy ő volt a gonosz, valójában ő is csak egy bábú volt, akit elég csúnyán átejtettek. És egyenes is. Például Katniss minden áron az ő nyakába akarta varrni a húga halálát. Amit meg tudok érteni. Lehet, csak az én emlékezetem ennyire rossz, de egy olyan hazugságot sem tudok mondani, amit Snow mondott volna egyenesen Katniss-nek. Amit a TV-ben mondott, az lényegtelen, hisz az a TV. Katniss-nek soha nem hazudott. Ebben, az utolsó óráiban miért tette volna? 
Boggs lett az új kedvenc karakterem. Ezt fentebb is említettem, csodálom azért, mert nem egy emberhez lojális, vagyis oké. Lojális Coin-hoz, de nem vakon. Belátja, amikor hibázott, és azon sebtében próbál javítani: És ő a jobb keze. A JOBB KEZE!
Effie ugyebár a kezdetektől fogva a kedvencem volt, így kicsit rosszul esett, hogy alig kapott itt szerepet. 
Peeta-n viszont teljes mértékben meglepődtem. Eredetileg nem tartottam sokra. Hisz oké, hogy ereje van, meg elve, és becsülendő az, hogy mindezekhez tartja magát a viadalon. De ha kitalálta, hogy megvédi odabent Katniss-t, ott komoly testi fenyítést kell alkalmazni. És ez alatt a gyilkolást értem. Kicsit igazságtalannak érzem, hogy Katniss a két viadal alatt megölt több embert is, és mind emészti. Mindezt azért, hogy megvédje Peeta-t. Peeta is meg aakrja védeni Katniss-t, de valójában nem sokat segít. És én értem, hogy az embereket nem mindig fizikailag kell megmenteni, sokukat lelkileg, de akkor is... kikészített. Itt viszont TEJÓÉG. Mondjuk kellett az, hogy ilyen mutáns szerű lény legyen belőle. De akkor is. Hűha. Nagyot nőtt a szememben. Azon viszont nagyon sokat nevettem, amikor Peeta és Gale magukban sutyorogtak, hogy vajon Katniss melyikőjüket fogja választani. Mert mintha amúgy nem lenne egyértelmű az első kötet első része óta. De most komolyan, gyerekek, ne csináljátok már...
Valójában a többieket vagy elmondtam már, vagy nincs sok hozzáfűznivalóm a személyükhöz. Plutarch egy igazi showman, Coin, mint a neve is mutatja, hataloméhes boszorkány, Prim feje lágya benőtt, a doki egész normális, Haymitch a legjobb alkoholista embera világon! És pont nekem nem kéne szeretnem őt!
Egyszerűen ahogy szavak nélkül megértik egymást Katniss-szel... csak győztesek tudnak így kommunikálni egymással. Aztán a története az egyszerűen sírógörcsöt okozó. Azért ölték meg azokat, akiket szeretett, mert a Játékmesterek bénák voltak, és hagytak egy kis nyomot, miszerint vége a pályának és ezt használhatod fegyvernek is. Ez nem lázadás volt, ez csak egy túlélési mechanizmus. Haymitch valójában az egész trilógia legnagyobb arca. Hogy én mennyire imádom ezt a karaktert!

A trilógiáról

Tetszett, hogy szépen fel volt építve a világa, és többé-kevésbé minden meg volt magyarázva. A társadalmi rendszerének a működése idegen volt, de nagyon érdekes. 
A kötetek folyamatosan fenntartották az érdeklődést, nem laposodott el a történet sehol, végig hozta azt Az Éhezők Viadala szintet, ami majdhogynem tökéletessé tette ezt a trilógiát. A karakterek nagy része fontos tanulságot adott, egy fölösleges karakter sem volt benne. A belőle készült film eszméletlen jóra sikerült. Igaz, nekem még csak az első kettőhöz volt szerencsém, de az utolsó részt én is a mozikban fogom megnézni, ha követi ezt a kötetet, biztos vagyok benne, hogy nem fogom megállni sírás nélkül. 
Ez volt az egyik legjobb disztópia, amit eddig olvastam, és még fogom is olvasni. És így a végén: miért féltem én ennyire ettől? 

Összegzés

Történet: 5*/5 - igen, voltak olyan kérdések amik nyitva maradtak, és van egy olyan sejtésem, hogy nem is kapunk rá választ, mivel az írónő fölöslegesnek ítélte megválaszolni azokat, ettől függetlenül A kiválasztott nem lesz rosszabb, mint a többi rész. Őszintén szólva, nekem ez volt a kedvencem a három közül. Oké, mindhárom kedvenc, de ez tetszett a legjobb.
Szereplők: 5/5 - nagyon ritkán sikerül egy írónak szinte minden karakterét megkedveltetnie velem, de ez Suzane Collins-nak sikerült. 
Borító: 10*/5 - valamint ahogy befestetem a szobámat képre, az összes mockingjay fel lesz festve a falamra. Tervezem megvenni a THG-t angolul is, azok még szebbek, szóval lehet azokat fogom. De akkor is nagyon tetszik ez a borító. Az első két köteten az elnyomást éreztem, ne kérdezzétek, miért, de a harmadik rész borítóján lévő széttárt szárnyakkal pózoló madarat látva, egyből a szabadság jutott eszembe.


Kedvenc jelenet

1. Amikor Katniss elénekli A bitót Pollux-nak, Ez egy nagyon szép gesztus volt tőle.
2. Furcsa módon, ezt Peeta-hoz köthető. Méghozzá az, amikor a 12. körzetben elkezdi kicsinodítani Katniss házát. 

Kedvenc idézetek

Eljössz-e ahhoz a fához,
ahol egy férfit felakasztottak,
mert megölt három másikat?
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.
Eljössz-e ahhoz a fához,
ahol szerelmének a halott
így kiáltott: hagyj ott csapot-papot!
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.
Eljössz-e ahhoz a fához,
hol azt mondtam, fuss és ne nézz hátra,
mert ez lesz szabadságunk ára!
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.
Eljössz-e ahhoz a fához,
s kenderkötél nyakláncban,
társam leszel-e a táncban?
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra. 




Búcsúzóul pedig csak ennyit szeretnék mondani:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése