Emlékeim szerint nagyon régen volt már vélemény egy könyvről. Így most hoztam egyet, az új kedvencemről, a Napos oldalról.
Még tavaly(?) láttam Kevin, a Zolvasó csatornáján ezt a könyvet, és sokáig gondolkoztam rajta, de végül elvetettem. Aztán pár napja bementem a könyvtárba a Gyűrűk uráért, és kifelé menet megláttam ezt az egyik polcon. Ránéztem, szemeztünk egyet, megrándítottam a vállam és felkaptam. Így került hozzám. És hogy megbántam-e, hogy mégis csak felvettem és elolvastam?
A történet
Pat pár hónapja külön időt kezdett feleségével, Nikki-vel és bekerült az elmegyógyintézetbe. Teltek-múltak a hónapok, és egy nap belibben Pat anyu és elviszi a pici fiát a borús helyről, haza. Pat-nek újra kell kezdenie az életét, de kikerülve próbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy amikor a külön idő véget ér, a tökéletes férje lehessen Nikki-nek. Ugyanis teljesen biztos benne, hogy amint vége van ennek az időnek, Nikki és ő újra házasok lesznek, és elölről kezdik a dolgokat. És hogy miből gondolja mindezt? Nos. Van egy elmélete, miszerint mindenkinek az élete egy film. Az ő filmje onnantól kezdve, hogy kilépett a borús hely ajtaján, egyre közelebb került a happy end-hez. Hisz minden film happy end-del végződik, nemde? Ezen film során rengeteg megpróbáltatás éri, és mindnek a napos oldalát keresi, és ha nem találja meg, nehezen lép túl rajta.
Véleményem
Huh, hát hol is kezdjem?
Miközben olvastam, Pat külseje folyamatosan változott. Hol egy kisfiút láttam magam előtt, hol pedig egy szexi félistent, hol pedig egy beteg férfit. És ezzel nincs is semmi baj, hisz már az elején meg tudjuk, hogy ő valójában beteg. Hogy miért került elmegyógyintézetbe? Azt inkább nem mondom el. Olvassátok el, és rájöttök.
Nincsenek ilyen mentális betegséggel rendelkező ismerőseim, így személyes tapasztalatokra ebben a témában nem tudok állást foglalni. Mivel saját elképzelésekre építettem mindig ezeket a dolgokat, kicsit el kellett gondolkoznom. Én a Gyilkos elméken nőttem fel kábé, így Pat Peoples tünetei és gondolatmenete nagyon meglepő és elgondolkodtató volt. Sokszor gyerekes, de következetes, egy célra összpontosít, de azt nem veszíti szem elől. Egy-egy agresszív pillanata után anyámasszonykatonája módjára viselkedik és elrohan, nagyon sokszor sír is. Alapjáraton nem tudok mihez kezdeni, ha valaki sír az ismerőseim körében. És sokszor nem is értem, miért. De Pat-et nem lehet nem érteni. Oké, nem értem. De nem ítélem el, vagy hogy mondjam. Ő másként látja a dolgokat és másként is éli át őket. Példának okáért van az a jelenet, mikor az egyik foci meccs előtt az ellenség csapatának a szurkolója átmegy a másik csapat szurkolóihoz (akik a barátai), és Pat öccse és barátai, és mindenki más drukker elmegy őket cukkolni. Igen ám, de a férfi a kisfiával van, aki sírva fakad. A banda leáll, és mindenki visszamegy a helyére. Pat rosszul érzi magát emiatt, még akkor is, ha ő nem állt be a sorba. És ennek ellenére is, a kisfiú apja őt találta meg. Folyamatosan lökdöste, míg nem Jake, Pat öccse beállt közéjük, majd pár méterrel arrébb találta őt mindenki, és vérzett. Erre Pat-nél elgurult valami, és úgy megütötte a támadóját, hogy az eszméletlenül esett össze. Ezek után megijedt és elrohant és magát hibáztatta mindenért. Igen, nem biztos, hogy jó döntést hozott ezzel. De mindenki tegye fel magában a kérdést. Ha bármi történne a testvéretekkel nem járnátok-e ti is ugyanígy? Lassan egy éve volt a bátyámnak egy komoly autóbalesete, aminek hálistennek nem voltam a tanúja. Biztos vagyok benne, hogy akkor a mentők benyugtatóztak volna, annyira neki mentem volna annak a balf... marhának. És tenném meg most is. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ez egy természetes folyamat, hogy a szeretteinket meg akarjuk védeni, és ő ezzel a tettével nem követett el nagy bűnt. Pláne, hogy utána az ürge felállt és szinte semmi baja nem történt. Ő mégis úgy látja, hogy hatalmas bűnt követett el, és ezért soha nem fogja visszakapni Nikki-t.
A cselekmény fokozatosan épül fel, és kezdi az olvasó úgy érezni, hogy itt valami komolyabb van a háttérben. Szerintem, viszonylag gyorsan kiderül az első csavarszerű fordulat, és akkor kezd el az egyén azon gondolkozni, hogy mi történt valójában.
Ami nagyon szemet szúrt, hogy az elmegyógyintézet többször is szóba kerül a történet folyamán. De összesen kétszer hangzik el maga az a szó, hogy elmegyógyintézet, és minden más esetben úgy utalnak rá, hogy a borús hely. Nekem nagyon tetszett ez az ötlet, és bevallom, kicsit gyerekesnek is tartom, de helytálló a dolog. Hisz Pat is nagyon sokszor gyerekes, például, ha valamihez ragaszkodik, ahhoz gyerekesen tud ragaszkodni.
Ami viszont nem tetszett, hogy voltak olyan dolgok, amik Pat betegségét negatívan véleményezték. Ezzel nincsen semmi baj, hisz ilyen létezik. A gondom ott volt vele, hogy a könyv egyáltalán nem foglalkozott vele. Mintha
A szereplőkről
Pat Peoples: Nem hittem volna, hogy egy férfira fogok ilyet mondani, de aranyos. Nagyon cuki. Kis husi-musi. És ezt inkább abbahagyom. Tudom, hogy nem kellett volna, de sokszor megmosolygtam, mikor a cuki kisfiúból átváltott Hulk-ká és neki esett valakinek. Egyszerűen annyira nem lehet látni, mikor jön az agresszió, és így bumm! arcul csap az egész. És nem tudsz mást csinálni, mint nevetni, hogy neeeem! tuti neeeeeeem! A végén pedig nagyon sajnáltam, majd örültem neki. Ennyire kevés főszereplőnek örültem a boldogságának.
Pat mama: Jeanie volt a neve talán? Sajnálom, nem a legjobb a névmemóriám. De nagyon jó karakter. Igaz szülő és igaz anya. Egyszerűen nem értem azokat a szülőket, akik valamilyen betegség miatt elhanyagolja a gyerekét. És mindezért, mert nem tökéletesen egészséges. Minden tiszteletem az övé. A beteg fiáról gondoskodik, és amikor nekiront, akkor sem riad vissza tőle, mindig kedvesen bánik vele és úgy bánik vele, mintha a fia lenne. És mindezek mellett ott van a férje, aki nem hajlandó kommunikálni velük. Ergó nem egy nagyszerű családjuk van, de őt ez nem érdekli, mert a szarból is lehet várat építeni, tartja a mondás. Ő pedig nem várat akar felépíteni, hanem egy palotát. Nagyon erős személy, nagyon szeretem őt.
Patrick Peoples: Oké, tudom, hogy nem lehet könnyű egy beteg gyereket felnevelni, de. Amikor elkezdett azon hisztizni, hogy ha Pat gyógyszereire van pénz meg a konditermére, akkor az ő fölöslegesen hatalmas TV-jére is van. Ismétlem, ha Pat GYÓGYSZEREIRE van pénz, akkor neki egy hatalmas PLAZMA TV-RE is. Hogy is mondjam. Pat nem tehet arról, hogy gyógyszert kell szednie. Patrick tehet arról, hogy új TV-t kellett venni, hisz betörte a képernyőjét. Egy olyan karakter sem volt, akit nagyon utáltam volna. Egy valakit leszámítva. Őt. Még egy ilyen férget. Én magam is gyógyszeres kezelés alatt állok, mondjuk én nem mentális problémák miatt, de ez lényegtelen is. Így egy kicsit ez rosszul esett nekem ez a rész, hisz, mintha én is megkaptam volna, hogy ha a gyerek gyógyszereire van pénz, hogy normálisan éljen, akkor nekem is van azért, hogy luxusban érezzem magam. Báhh.
Jake Peoples: Jake egy nagyon nagyon jó testvér. Nagyon sok türelmet produkál a bátyja irányába. De sajnos csak ennyit tudok róla mondani, pedig egyik kedvenc karakterem.
Tiffany: Tiffany kicsit nehéz eset. Egy dolgot leszögeznék: Tiffany nem ribanc. Nem részletezném, hogy miért, hisz nem velem történt meg, de annyit elárulok: nem lehet tudni, hogy egy ember fejében mi játszódik le. Mindenki máshogy gondolkozik, és ha éppen ezt látja megoldásnak, akkor ezt fogja tenni. És Tiffany-t pont ezért nem tudom elítélni. És hiába beteg ő is, őt mégis mindenki elítéli. Más betegsége van, mint Pat-nek, de ugyanolyan beteg ő is, és ő is segítségre szorul. Tiffany-t is nagyon szerettem, de érzelmeket nem igazán láttam mögötte. Voltak érzelmi megnyilvánulásai, de ettől függetlenül sem éreztem. És ez nem is baj. Vele kapcsolatban, ami nagyon nem tetszett, az az újságcikk címe volt. Az nagyon gusztustalan volt, ízléstelen vicc.
Összegzés
Aki még nem tette, olvassa el. Nekem is voltak fenntartásaim vele, de egyszerűen nem tudtam letenni. Épphogy befejeztem, de már mentem az elejére, hogy akkor én ezt most újra olvasom. Nem tudok még egy ilyen könyvet mondani.
Történet: 5*/5
Szereplők: 5/5
Borító: 3/5 - oké, nem néz ki rosszul és Bradley Cooper új szerelmem lett. De neki kék szeme van. Pat-nek pedig barna. Mondjuk, jó volt magam előtt látni a táncoló Cooper képét. Haaaaaa~
Annyira megszerettem ezt a könyvet, hogy felkerült a GLAMOUR-napos listámra. Ha már így eszembe jutottak a Glamour-napok, ti mit terveztek venni? Szerintetek megéri úgy, hogy a boltokban csak 20%-os kedvezményt kapunk a könyvekre? Én e mellett a könyv mellett Patrick Rothfuss: A szél nevét és valamelyik HP kieg kötetet tervezem beszerezni. Lehet, lesz még egy Kate Morton könyv is, de ezt igazából a helyszínen fogom csak eldönteni. :) De A szél neve és a Napos oldal biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése