Jennfier L. Armentrout: Obszidián

Sziasztok!

Múlt héten fejeztem be Diana Gabaldon: Outlander - Az idegent és annyira beleszerettem, hogy el szerettem volna róla mondani a véleményemet. Viszont, amíg gondolkoztam, hogy mit is és hogyan írjak, nekiálltam a Csitt, csitt sorozat első kötetének. Majdnem egy éjszaka alatt befejeztem (csak azért majdnem, mert reggelre hallottam a motoszkálást és nem akartam lebukni) és gondolkoztam, hogy arról is lehetne nagyon jókat írni. Aztán mára ígérte a futár apámnak, hogy jön, és mivel egyedül én voltam itthon, kiköltöztem a nappaliba, egy könyvvel a kezemben. És akkor világosodott meg előttem, hogy most másról nem is írhatok. Ez, pedig Jennifer L. Armentrout műve, az Obszidián.




Véleményem

Annyi minden van a fejemben, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Kezdem talán itt.
Néhány helyen azt találtam, hogy ez a Twilight-ra épül. Merthogy, kisvárosba épphogycsak beköltözött szürke egér(tényleg? Kat nem igazán tűnt annak), elérhetetlen, überszexiállat srác, elűzi maga mellől főszereplőnket, majd aztán megmenti, és összejönnek. Meg még néhány másik ok. Lehet, hogy van benne valami. De! A cselekmény, a szereplők, az egész könyv sokkal jobban fel van építve, sokkal kidolgozottabb, élvezhetőbb.

Több, mint fél éve őrizgettem a polcomon, hogy majd.... majd..., de egyszerűen sosem mertem nekikezdeni. Mivel ez a legfelső polcom egyik lakója és az egyik legrégibb is, így, igaz, hogy a számat húzva, de a kezembe került. És hogy ez milyen jó döntés volt!

Az írónő egyszerűen remekül bánik a szavakkal. Úgy beleéltem magam, hogy már elkezdtem bánni, hogy az utolsó két kötetet még nem szereztem be. Úgyhogy, már tudom mi lesz a következő kettő. Az Éhezők viadala után, of course. Nagyon szeretem az ifjúsági regényeket olvasni, és kevés olyan igazi dolgokat, kapcsolatokat találok, mint ebben. Igazi barátság. Igazi testvéri kapcsolat. Igazi emberek. És talán az utóbbi az egyik legfontosabb. Sok könyvben, akármennyire is jó a cselekmény, élvezhető, szerethető karakterek vannak benne, de nem igazi. Tudjuk, hogy ez egy könyv, a tinik vágyálma lesz a srác. Igen, itt is tudjuk. Viszont, itt örülök annak a ténynek, hogy az írónő erotikus regényeket is alkot. A fiatalokat ugyanolyan emberként kezeli, mint bárki mást. Nem bugyutáknak, akik félnek pusztán egy erotikus, vagy akár a szex szót kimondani. Nem, ők is emberek. Sokszor ezen tépem a hajam. Csak pár éve hagytam el ezt a kort, de tisztán emlékszem, hogy mi volt 17 évesen. Sőt, már előtte is.

A másik nagy kedvencem, az pont az, ami a végén van. Amikor megláttam, hogy a következő... "fejezetcím" a Köszönetnyilvánítás, majdnem beledobtam a készülő levesbe. Mi az, hogy Köszönetnyilvánítás? Hisz még hátra van kb. 20 oldal! Szokásomhoz híven be is csuktam volna, de a kíváncsiság győzött. És amit ott láttam... Azt szavakkal le sem lehet írni. Végre egy író(nő), aki gondol a rajongóira, és ad egy Daemon szemszöget! Atya. Úr. Isten. Hát nekem kifolyt a szemem.

És még amiről szót ejtenék. SPOILER!! Még akkor is, ha már mindenki olvasta... Nem jöttel össze a végén. Tudjátok, hogy mekkorát ugrottam örömömben? Nem, én is egy párként szeretném tudni őket, de amiket az egész kötetben leművelt Daemon, azt nem lehet a végére egyből megbocsájtani, még akkor sem, ha többször is megmentette az illető életét. Ha folyamatosan éreztetik az emberrel, hogy csak egy nyűg, azt nem lehet egyik percről a másikra semmissé tenni.

Össz-vissz egy dolog nem tetszett. Hogy Daemon-nek zöld szeme van és nem kék. Valamibe muszáj beleszólnom, na!



Szereplők

Katy Swartz: Katy egy nagyszerű példakép a barátság és a kitartás szempontjából. Bátor lány, de fél. Erre nincs is jobb példa annál, mikor Dee életét megvédve, égő villanykörteként kirohant a Mezőre, hogy Baruck őt vegye üldözőbe. Barátság ide vagy oda, nagyon kevesen tennék meg. Pláne, ha tudnák, hogy mi a másik. Hisz ő erősebb, könnyebben elbánna vele. Ami még nagyon pozitív, hogy a piszkálódásokat nem veszi magára. Túllép rajtuk, de nem hagyja magát. Az a jelenet az étkezőben meg nagyszerű volt! Egy egész iskola szeme láttára a két legnépszerűbb diákot... van benne kurázsi azért.Mondjuk, én vártam, hogy egy kicsit jobban ki fog akadni az igazságtól, de ez legyen a legkisebb baj. Amiért viszont imádom. Az a vége. Szereti, és mégis meglépte. Most büszke vagyok rá. Köszönet érte az alkotónak.

Daemon Black: egy rohadék pöcsfej, akit nem lehet imádni. Kell ennél többi? Nagyon szeretem Daemon-t, jókat derülök a Daemon-Kat párbeszédeken, de Daemon bunkósságán egyszerűen nem tudok átnézni. Persze, megértem az indítékait, de nagyin sokszor túlment minden határon, és Dee helyében kicsit megneveltem volna.

Dee Black: Hogy én mennyire imádom ezt a csajt! Egy igazi energiabomba. Vagy energiavámpír. Belőlem már rég kiszívott volna minden életerőt. Dee egy nagyon aranyos, barátságos kis hugica. Tipikus hugica. Azt sajnálom, hogy csak keveset mutatott meg az erejéből, pedig kíváncsi voltam még arra is, hogy hogy harcol.



Értékelés

Borító: 3,5/5 ki nem állhatom az emberi alakokat ábrázoló borítókat. Ez alól az AB sorozat elég erős kivétel, mivel ott arcok nem látszódnak. Én szeretném elképzelni, hogy hogy néznek ki, de folyton csak a borítón lévő arcok villantak be. Dee karakterét ezért is szeretem jobban szerintem, ő valamivel azért még is csak jobban kötődik hozzám.
Szereplők: 5/5 Hirtelen felindulásból. Nagyon igazi emberekről olvastam, és ez nagyon sokat számít.
Történet: 5/5 Ez nem volt kérdés.

Ezzel az írónő elérte nálam, hogy kedvencnek nyilvánítsam, nemcsak a művét, hanem ő magát is. A legtöbb ilyen regényben a tinik általában apáca ruhát húzhatnának, a fiúk pedig mintha az apáca-lánykák álmaik lennének, annyira nem szoktam kiéreni a valóságot belőlük. Úgyhogy -még úgy is, hogy nem olvassa el ezt, de- köszönöm szépen ezt az élményt és életem egyik könyves-legnagyobb pozitív csalódásában, Jennifel L. Armentrout!

Szerintem ez lett az eddigi legrövidebb értékelésem, aminek csak egy nagy oka van. Olyan könyvről nehezebben írok, ami NAGYON tetszett. De egyszerűen annyira elkezdtem tisztelni az írónőt, hogy muszáj volt írnom róla.

Ugyebár az elején írtam, hogy két másik könyvről is akartam értékelést írni. Arra jutottam, hogy minden hó végén összeütök egy listát, hogy az adott hónapban mit olvastam, és értékelem őket. Nem részletezném őket, csak röviden-tömören elmondanám a róluk alkotott véleményemet.